Cím: 3534 Miskolc
Kiss Tábornok u. 42
suli@dig-misk.sulinet.hu
Telefon: (46) 370-701
Demeter Gyula

Demeter Gyula tanár úr (1919 – 2017)

2017 szeptemberében, 98 éves korában elhunyt Demeter Gyula tanár úr. „Csupaszív ember volt!” – így sóhajtott fel a szomorú hírre egy volt tanítványa. Ebben az őszinte felsóhajtásban mindannyian osztoztunk.

Szerették és tisztelték tanítványai Patakon is, Miskolcon is. „Mint tanár, aki maga is faluról jött, közel tudott kerülni diákjaihoz, és atyai szeretettel tudott gondoskodni, mint internátusi felügyelő tanár az ott lakó, nagyobbrészt faluról jött kis és nagy diákokhoz.” – írta róla Benke György teológiai tanár. [BENKE György, 2005, p. 43.]

Tanítványai tiszteletét kifejezte az is, hogy egyikük 2008-ban a világhálón fényképsorozatot tett közzé Gyula bácsiról. (A lap már nem érhető el: http://kepeim.hu/userlapok/kepek.php3?u=12646&alkid=21972)

Bemutatónkban fényképekkel idézzük fel életének állomásait, a Kiliánban eltöltött éveket.

Demeter tanár úr 1952-től tanított az iskolánkban. Előtte huszonkét évig a Sárospataki Kollégium polgára volt, 1930-ban lépte át az ősi skóla küszöbét a tízéves sajókeresztúri parasztfiú. Tarisznyájában az otthonról, a családjában, a református közösségben és az iskolában szerzett értékek. Családjáról így vallott abban az 1994-es cikkben, amelye iskolai elismerése alkalmából készítettek vele: „Szüleim földművesek voltak. A nagymamám volt az a csodálatos asszony, aki az irodalom és a költészet iránti szeretet belémplántálta, aki úgy gyúrt, hogy közben nyitva állt előtte a Zsoltáros könyv.” [Déli Hírlap, 1994. jún. 1. p. 8.] S ott volt a „lelki tarisznyában” templomi katedráról kapott tanítás: „Amilyen lelki ajándékot kaptatok, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai.” (1 Péter 4,10) A hatosztályos elemi iskolában a sokszor emlegetett Fövenyesi tanító bácsitól el nemcsak a tudás alapvető ismereteit sajátította, hanem a követendő tisztességes magatartás szabályait is.

Demeter Gyula a pataki kollégium megbecsült eminens diákja volt. Nagynevű tanárok tanították, sokszor emlegette Novák Sándort, Képes Gézát, Harsányi Istvánt. Tanulmányi eredménye kitűnő volt, szépen szavalt (elsős korában magyartanára adományából pénzjutalmat is kapott), sportolóként is elismerést szerzett a Gimnáziumnak.

Az érettségi után a Teológián tanult tovább. Lelkészként szolgált a második világháborúban, Kassán volt tábori lelkész. Leszerelése után Sajóvámos lelkipásztora lett. 1945-ben megkezdte tanulmányait a debreceni Gr. Tisza István Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán magyar – latin szakon. Ugyanis a Pataki Kollégium leendő tanárait tanítványai közül választotta ki. Egyetemi tanulmányai után visszatért Patakra, tanított és a Kis Internátus vezetője volt.

1952-ben a politikai, történelmi események elsodorták szeretett iskolájából, Palumby Gyula tanár úrral együtt Miskolcra helyezték. A hitük nem tört meg a „babilóni száműzetésben”. (Sorsuk, helyzetük jellemzésére Palumby tanár úr használta egyik írásában ezt a bibliai párhuzamot.) A munkájából érezzük, hogy a bibliás ember azoknak a magatartását követte, akik a „fogságban” ugyanolyan kitartással, odaadással dolgoztak, mint azelőtt. Készülve arra, hogy egyszer — akármilyen reménytelennek látszik is — visszatérhet Sionba, Patakra. Lélekben Miskolcon is pataki maradt, az igényességében, az ifjúság szeretetében, az intézmény szolgálatában.

„Szeretek dolgozni, s ahogy József Attila is írta magáról — becsületesnek tartom magam. Legszívesebben az ifjúság között vagyok, s egyre jobban értékelem jelenlegi munkakörömet is — de tanítás nélkül rosszul érzem magam csak ebben” – jellemezte önmagát az 1970-es években. 1969-től iskolai könyvtár kezelésével bízták meg, erre utal a „jelenlegi munkakörömet” kitétel. Addig már négyszer volt osztályfőnök. Osztályai 1956-ban (A osztály, orosz tagozat), 1960-ban (D osztály), 1964-ben (C, általános tantervű osztály) és 1968-ban (A, általános tantervű osztály) érettségiztek.

1969. január 1-jén vette át a könyvtárat. Ekkor az ifjúsági könyvtár állománya 4340, a tanári 9140 művet számlált, összesen 309 ezer forint értékben.

Az iskolai könyvtárakról szóló irodalom tanulmányozása során arra a felismerésre jutott, hogy „A jövő iskolája egyre inkább a könyvtárra épül, s így ennek minél megfelelőbb »kiépítése« senki előtt sem lehet vitás. Ezért jó, ha gyermekeink minél előbb hozzászoknak a könyvtárhoz, minél előbb egyre otthonosabban mozognak abban.” [DEMETER Gyula, 1976, p. 18.]

A következő években arra törekedett, hogy megfeleljen az új feladatoknak. Azt kereste, hogy „miképpen volna, miképpen lehetne még jobb, még célirányosabb a könyvtár, illetve »hozzátartozói« munkája.” [DEMETER Gyula, 1976, p. 18.]

Korszerű iskolai könyvtárat igyekezett teremteni: áttért a szabadpolcos rendszerre, (eddig a könyvtáros kereste meg, és adta ki a tanulóknak a keresett könyvet). Demeter tanár úr előbb selejtezett mintegy kétezer elhasználódott, elévült kötetet, aztán végrehajtotta a két állományrész — az ifjúsági és a tanári könyvtár — összevonását. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy a könyvek új leltári számot kaptak.

1973 őszén áttért a tizedes osztályozású rendszerre. Eddig ugyanis egy régi módszert követve tizenkét szakcsoportba osztották a könyveket: A:szépirodalom, B:történelem, politika), C:pedagógia, D:földrajz, E:természetrajz, vegytan, F:fizika, G:mennyiségtan, H:lexikon, szótár, I:vegyes (ének, művészettörténet, zene sport), J:ideológia, K:tankönyvek, L:nyelvészet. Ezzel a rendszerrel nem lehetett az állományt mélységében feltárni. A decimális rendszerre áttérve elvégezte az állomány feldolgozását: cím szerinti, szerző szerinti betűrendes katalógust, szakkatalógust és raktári katalógust szerkesztett — művenként legalább négy katalóguscédulát kellett írni. Kapott segítséget az óriási munkához, de az oroszlánrészét ő végezte.

Igyekezett beszerezni a könyvtár gyűjtőkörébe tartozó frissen megjelent könyveket, a majd tizenkét évi könyvtárossága alatt mintegy négyezer művel gyarapodott a könyvállomány. Nagy gondot fordított a több mint hetven fajta folyóirat és lap gondozására is. Folyamatosan figyelemmel kísérte a diákok olvasási szokásait, személyesen is szorgalmazta a jó könyvek olvasását. Az ,,Egy hónap — egy könyv!” mozgalom könyvtárlátogatásra serkentette a diákokat. Ennek a munkának az eredményeként a hétszáz fős iskola 670 tanulója évente tíz – tíz könyvet kölcsönzött.

Könyvtári órákat tartott, könyvtárszakkört szervezett. Az iskola tantestülete a könyvés könyvtárhasználat gyakoroltatására iskolai tanulmányi pályázatokat írt ki.

1979-ben egy 57 m² alapterületű tanterembe költözött át a könyvtár. (Addig a mai gazdasági iroda helyén volt, bejárata az egykori ebédlő felől nyílt.) 1980-ban az udvarrész beépítésével 56 m² alapterületű olvasóterme is lett a könyvtárnak.

Függetlenített könyvtárosként dolgozott ugyan, de heti tíz - tizenkét órában tanított délelőtt, és ugyanennyi órája volt délután az esti tagozaton is. Az iskola pályaválasztási felelőseként segítette a továbbtanulásra készülő diákokat a választásban és az ügyintézésben.

Iskolai elfoglaltságai mellett Miskolcon és borsodi településeken ismeretterjesztő előadásokat tartott az irodalom és a magyar nyelv tárgykörében.

Nyugdíjazása után sem szakadt meg a kapcsolata iskolánkkal. Íróasztala a könyvtárban évekig visszavárta. Többször és hosszan helyettesítette dr. Tatár Albertné tanárnőt, aki a könyvtár vezetését 1980 augusztusában átvette. Latin nyelvet tanított óraadóként. (Annyi évnyi tanítás után is elmélyülten készült az óráira.) 1999-ben még érettségiztetett. Református hittanórákat tartott tanulóinknak. Rendszeresen részt vett az iskolai rendezvényeinken, ünnepségeinken, érettségi találkozókon.

Mindnyájunknak élményt jelentettek gondosan megformált felszólalásai és a vele folytatott beszélgetések. Késő öregkorában otthonában érettségi találkozók alkalmával többször felkeresték tisztelői.

A rendszerváltozás után visszatért Sárospatak szellemi életébe is. Évekig latint tanított a Teológián. Lektorálta egykori pataki osztálytársa, Szathmáry Lajos Sárospataki kaleidoszkóp című könyvét. (Megjelent 1990-ben.) * Szerkesztette a Tanúim lesztek című Sárospatakról és a Kollégiumról szóló emlékkönyvet. (Megjelent 1996-ban.)

Hosszú éveken át gondnoka volt a Diósgyőri Református Egyházközségnek.

Elismerésekben, díjakban is kifejeződik a közösségünk iránta érzett nagyrabecsülése. A Kilián György Gimnázium 1994-ben a Dr. Peja Győző emlékgyűrű adományozásával ismerte el az iskolánkért, diákjainkért végzett több évtizedes eredményes, odaadó munkáját.

Életművét Miskolc város Pedagógiai díjjal jutalmazta 2004-ben.

* Tudta-e, hogy Szathmáry Lajos legbüszkébb Kossuth gyűjteményére volt?” in: Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeuma, Sárospatak, http://www.rakoczimuzeum.hu/hu/friss-hirek/56-tudta-e/203-tudtaeee

„A Tiszáninneni Református Egyházkerület áldozatkész és fáradhatatlan szolgálatait 1999-ben Kövy Sándor-díjjal ismerte el.” [TIREK 2013, jan. 24.] A Vitézi Rend a magyarság és a református nevelésügy szolgálatában végzett kimagasló értékű életpályáját kitüntetéssel ismerte el. [TIREK 2013, jan. 24.]

2017. szeptember 15-én temettük Diósgyőrben.

Irodalom:

BARTHA István (1980) „Könyvtárbővítés iskolánkban”, in: Iskolánk életéből, [1979-1980], pp. 3-5.

B. GY. [BENKE György] (2005) Demeter Gyula, in: BENKE György, PÓLÓS László, SZABÓ Csaba (szerk): Pataki tanáraink, 1931 – 1952, [számítógépes dokumentum], Sárospatak, 2005. pp. 43-44.

https://library.hungaricana.hu/hu/view/SarospatakiSKkiadvanyok_2005_PatakiTanaraink1931_1952/?pg=44&layout=s&query=demeter%20Gyula

CSÖRNÖK Mariann (1994) „Virtus, pietas, humanitas. Demeter Gyula, Patak és a Kilián hűséges tanára”, in: Déli Hírlap, 1994. június 15.

DEMETER Gyula (1984) „Pályám emlékezete (dióhéjban)”, in: Iskolánk életéből, 1983-84. pp. 7-8.

letölthető 1_pályám_Iskél

DEMETER Gyula 1976 „Könyvtárunkról”, in: Iskolánk életéből, ‘76/5. pp. 18-19.

letölthető 2_könyvtárunkról_Iskél

DEMETER Gyula (1997) „78 évesen a diósgyőri Kilián György Gimnázium katedráján”, in: FÁBIÁN József (főszerk): Múltunk, életünk : a miskolci Kilián György Gimnázium emlékkönyve. Miskolc : [Kilián György Gimn.], 1997. pp.

letölthető 3_78évesen

DEMETER Gyula (1975) „Könyvtárunkról”, in: BARTHA István (fel. szerk.): A miskolci Kilián György Gimnázium jubileumi évkönyve 1950-1975. [Miskolc] : [Kilián György Gimn.], 1975. pp. 68-70.

letölthető 4_könyvtárunkról_1975

FÁBIÁN József (2003) (összeáll. és szerk.): Képes iskolatörténet. Miskolc : Diósgyőri Gimnázium, 2003. (A Diósgyőri Gimnázium kincsestára, 1585-0641 ; 2.)

MÁTRAI Tiborné (2014) „A csodálatos Demeter Gyula tanár úr”, [számítógépes dokumentum], in. Észak-Magyarország, 2014. jan. 18. https://eszak.hu

letölthető 5_Demeter Gyula tanár úr

TIREK (2013) „Rubindiplomát kapott Demeter Gyula” : in: „tirek.hu, Tiszáninneni Református Egyházkerület”, [számítógépes dokumentum], 2013. jan 24. http://www.tirek.hu/hir/mutat/35269/

[Déli Hírlap 1994] „Szereti Miskolcot, s törleszt Pataknak. Akinél családi tradíció kiliánosnak lenni.” in: Déli Hírlap, 1994. június 1. p. 8.

 

A cikk és a bemutató összeállításában, közreadásában értékes segítséget nyújtottak iskolánk tanárai. Köszönöm Krivián Marianna, Mándyné Kerékgyártó Katalin, Moklovsky Andrásné, Péter Barnabás, Sindel Imre és Sir Lászlóné munkáját!

Berei Sándor