A pályázat címe: "Híres történelmi helyszínek Erdélyben"

A pályázat azonosító száma: HAT-KP-1-2025/1-001747

A 7.h osztály útja Erdélyben

2026. június 8 és 12-e között a Határtalanul program keretén belül öt napos erdélyi kiránduláson vettünk részt. Ennek az élményeit szeretnénk veletek megosztani.

Az első napon hosszú utazás után érkeztünk meg Vajdahunyad várához. A vár hatalmas mérete már messziről lenyűgözött minket. Megfigyeltük a magas tornyokat és az erős várfalakat. Itt élt a Hunyadi család, köztük természetesen Hunyadi János is, a törökverő. A vár gótikus stílusú és gyönyörű magas boltozatai voltak, nem beszélve az ablakokról. Még felújítás alatt áll, de a látogatható részeket megtekintettük. A Hunyadi család mind a 4 címerét megtaláltuk itt.

A következő megállónk Déva vára volt. Ez az a vár, amely Kőmíves Kelemen című balladában szerepel. Egy meredek dombon helyezkedik el, amelynek köszönhetően nehéz volt támadni. A kilátás gyönyörű volt, be lehetett látni egész Dévát. Innen a nagyenyedi szállásunkhoz mentünk.

Második napunk Nagyenyeden a Bethlen kollégiumban kezdődött. Ez mind a mai napig működik, és magyar nyelvű oktatásban részesülnek a diákok. Még sétáltunk egy keveset a városban, néhány történelmi emlékművet megnéztünk.

Innen Torockóra utaztunk, ahol megcsodáltuk a település jellegzetes fehér házait, az unitárius erődtemplomot és a falu fölé magasodó Székelykövet. Megértettük, hogy miért is kel fel Torockón kétszer a nap.

A következő helyszín Torda volt, ahol először a Tordai sóbánya egyedülálló sóképződményeit csodáltuk meg. Itt ma már nem bányásznak, hanem az egészet turisztikai látványosságként hasznosítják. A bánya levegője tiszta és kellemes volt. A bánya legalján még egy tavat is megcsodáltunk.

Innen a Tordai hasadék-felé vettük az utunkat. A legenda szerint Szent László király menekülés közben megugratja a lovát miközben a kunok kergették és az ugrás közben megnyílt a föld, így megmenekült királyunk.

A napot Mezőmadarason a szállásunkon zártuk. Mezőmadaras is tele volt érdekes helyekkel és gyönyörű volt a környezet is. Itt találták meg a világ 3. legnagyobb meteoritjának a darabjait. A vendéglátók nagyon kedvesek voltak. Olyan érzés volt, mintha nagymamánál lettünk volna.

Harmadik napunk Kőrispatakon kezdődött, ahol a szalmakalap múzeumot néztük meg. Itt sok érdekességet hallottunk a szalmakalapokról és azok készítéséről. Láttuk a Guinness rekorder szalmakalapot is. Majd Szovátára mentünk, ahol körbesétáltuk a Medve-tavat. Az idegenvezetőnk nagyon sok érdekességet mesélt róla (miért Medve-tó, mikor keletkezett, mi a különlegessége).

Úton Segesvár felé megálltunk Korondon, ahol megnézhettük a fazekasság termékeit. Majd Farkaslakán megemlékeztünk Tamási Áronról is.

Fehéregyházán is megálltunk, ahol megnéztük a Petőfi-emlékművet. Itt látták utoljára Petőfi Sándort.

A nap végére Segesvárra érkeztünk, ahol a középkori várost jártuk be.

Negyedik napunk Marosvásárhelyen telt el. Először a Kultúrpalotába látogattunk el. Gyönyörű volt kívül is és belül is, például a díszes mozaikok, a falfestmények. Megnéztük a Tükörtermet is, amely a palota egyik leghíresebb helyisége. A hangversenyteremben belehallgattunk az aznapi hangverseny főpróbájába.

Megnéztük a Vártemplomot, amely gyönyörű állapotban volt.

Ezután elindultunk a Teleki-tékába, ahol megnéztük a díszes könyvszekrényeket és sok érdekes információt hallottunk a könyvek megőrzéséről is. Itt meséltek nekünk a két Bolyiról (Farkasról és Jánosról), megnéztük az életükről szóló kiállítást is.

Ezután meglátogattuk a marosvásárhelyi Állatkertet, ami egy nagyon jó élmény volt számunkra. Sok különböző állatfajt figyelhettünk meg. Az állatkert látogatása után még meglátogattuk a Lidia gyermekotthont, ahol meséltek nekünk az ott élő gyerekekről, ajándékokat is vittünk nekik.

Az ötödik napon elindultunk hazafelé, de útközben meglátogattuk Kolozsvárt. Ez a város mindenkinek nagyon tetszett a hangulata miatt. Megnéztük a Farkas utcai templomot. Majd Mátyás királyhoz kapcsolódó helyszíneket: a szülőházát, a szobrát és a Szent Mihály templomot is.

A program végén nehéz szívvel, de élményekkel gazdagodva indultunk haza Miskolcra.